Szirmai Nóra

Bogarak kitépett szárnyai, száradó levelek kirajzolódó erezete, idegpályák felnagyított térképei, amelyek absztrakt erővonalakká rendeződnek, hogy önálló entitásként megüljenek a padlón. Csodálatos az, amikor egy mikroszkopikus világ egyszer csak sokszoros életnagyságban megmutatja a maga pompáját, azokat az összetett, mesterien tervezett rendszereit és kapcsolatait, amiről elképzelni sem tudtuk, hogy kicsi organizmusoknak, a mi testünknek, és a világ rendszereinek egyaránt építőelemei.

Szirmai Nóra munkái természeti motívumokból, hálózatok megfigyeléséből indulnak ki: Rendkívüli módon foglalkoztatnak engem a kapcsolatok, rendszerek, hálózatok olyan értelemben, mint az emberi viszonyok, a psziché bonyolult felépítése, az ideg - pályák kapcsolódása, az érzelmi összekapcsolódások. Innen ered a vonzódásom az olyan formák iránt is, ahol ezek a dolgok megfogható, látható formában vannak jelen, mint a rovarok szárnyának erezete, az érhálózatok, növényi relevanciák.

Minden munkám ezzel a témával foglalkozik. Fantasztikus, ahogyan a természet megoldotta ezeket a kapcsolódásokat, és ehhez nekem még hozzáadódik az a gondolatiság, ami a nem érzékelhető, vagy csak speciális körülmények közt látható kapcsolódásokra fókuszál. A munkák egyrészről átírt és sokszorosára felnagyított természeti formák, amelyek a leglágyabb, legérzékenyebb jelenségeket veszik alapul, ugyanakkor az egyik legkeményebb és legdurvább, legmaszkulinabb anyagban jelennek meg: az acélban. Ennek a kemény és nehéz anyagnak a fizikai kihívásokat kívánó megmunkálása, tehát az acélszobrászat izgalmas feszültségben áll a formák könnyedségével és azzal az érzékeny egyensúlyi helyzettel, amit a legtöbb mű teremt. Nóra több szobor témájához nem a természetből, hanem a tudattalanból, talán még saját magunk számára sem megfogalmazott érzetek szintjén jelenlevő energiákból inspirálódik. Nóra erről így ír:

„A gyermekkori inspirációk és a felnőtt lét gyakran abszurd valósága keveredik a formáimban. Általam átszűrt, szavakkal nehezen kifejezhető érzések, érzetek, hangulatok, fogalmak, látványok az én szobraim. Nagyrészt ösztönszintű, érzések által vezérelt alkotói folyamat végeredményei.”

Mindez acélban. Acéllal általában nem a tudattalanunkat megjelenítő szobrász - művészetben, hanem emelőszerkezetekben találkozunk. A festett acélszerkezetek, főként azok a színek, amiket Nóra használ, a citromsárga, narancs vagy piros, hozzáadnak ehhez az indusztriális érzethez, hiszen nehézipari szerkezetek, az épületgépészet színei. A madárszárnyak, angyalszárnyak érzékeny és leheletfinom megmunkálása tehát összefeszül az acél anyagával, az acélszobrá - szat robosztusságával, és a citromsárga rikító színvilágával. Tovább fokozza a feszültséget az, hogy Nóra nagy méretekben alkot, szobrai általában ember - magasságúak, a munkák tehát nem kicsik, nem visszahúzódóak, így lágyságuk óriási erővel párosul. Talán emiatt a méret miatt azt is érezhetjük, hogy a művek egyfajta élőlények, saját személyi séggel, lelkivilággal, érzelmi töltettel rendelkeznek, és entitásuk nem feltétlenül kapcsolódik azzal a jelenséggel, amikre az ábrázolásukkal utalnának. A szárny tehát nem (csak) szárny, sokkal több annál, az idegpálya nem csak térkép a sejtkapcsolatokról, és a levél messze túlmutat még azon a száradó és elporladó, múló szépségen is, ami az őszi erdőben vár.

Szirmai Nóra 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrászművész szakon. 2009-ben Olaszországban folytatott szobrászati tanulmányokat. 2021-ben elvégezte a Budapest Art Mentor programot. Kiállított többek között a Káli Art Parkban, a Bécsi Collegium Hungaricumban és a Budapest Young Art Fair-en.

Vékony Délia