A súlytalanság esztétikája

Csoportos kiállítás. Könnyedség, lebegés, transzparencia, feloldódás. A nehézkedés törvényétől megfosztott testek, könnyített matériák, súlytalannak tűnő formák, ködszerű, egymáson áttetsző, gomolygó festékrétegek, a végtelenbe futó hullámok és alakzatok, melyek a vászonról való elemelkedés, elmozdulás érzését keltik.

A lebegés feltétele, hogy a test sűrűsége egyenlő legyen a folyadék sűrűségével, ilyenkor az erők kiegyenlítik egymást. Átvitt értelemben az absztrakt formák "testek" lebegnek a vászon illetve a tér, "folyadék" sűrűségében. Ez az állapot a könnyedségről szól, olyan fizikai közegben, amely képes elrugaszkodni a megszokott valóságtól. “A súlytalanság esztétikája” c. kiállítás egy vizuális kísérlet arra, hogyan lehet a tömeget és a nehézkedést feloldani a művészet médiumain - ez esetben beton- karbon- és fémszobrokon, vászonképeken és objektként ható festményeken - keresztül. A könnyedség esztétikai és konceptuális aspektusait újraértelmezve a súlytalanság nem pusztán a fizikai dimenzióban jelenik meg: a lebegő struktúrák és áttört anyagok újfajta érzéki jelenlétet hoznak létre.

Szirmai Nóra szobra

Szirmai Nóra alkotásaiban a bogarak szárnyszerkezetének, a száradó levelek kirajzolódó erezetének légiességét és könnyedségét az acél alapanyag megmunkálásával állítja párhuzamba. Szobrain keresztül a sokszor rejtett kapcsolatok, rendszerek, hálózatok megfogható, látható formáját teszi nyilvánvalóvá.

Csurgai Ferenc térben álló geometrikus - organikus betonformáira a stabilitás és elmozdulás határmezsgyéjén létrejövő törékeny egyensúly a jellemző. “Csurgai a redukció, a hiány, az üresség mestere." (D. Udvari Ildikó) A betontól eltérően anyagában is könnyed, plasztikus, a fal síkjától eltartva “lebegő” karbonszálas alkotásai mind a matériát, mind a vizualitást illetően egy egészen új dimenziót nyitnak a kortárs szobrászatban.

Gábor Áron munkáira jellemző, erőteljes grafikai elemekkel tarkított festőiség Rész és egész sorozatában is megjelenik. Az ember belső világát, az őt foglalkoztató formai és tartalmi arányrendszereket transzponálja vászonra. Nem homogén felületeket látunk, hanem örvénylő, aprólékos és organikus mintákat, félig áttetsző mezőket. A kimért, geometrikus alakzatok természetesen elterülő, organikus „folyamatábrákkal” találkoznak egyszerre versengve és együttműködve, megtalálva az arányos egyensúlyt. (Domokos Ferenc)

Romvári Márton legújabb, Fluidity c. sorozata egy új irányt jelent a festészetében. Bár ugyanúgy a térképzés foglalkoztatja, azonban apró formák helyett légies, folyékonyan szétterülő foltokból, gomolygó ködszerű halmazállapotokból állnak össze a kompozíciók. A vertikálisan egymásra helyezett világos, esetenként vibráló festékfoltok a térplasztika hatását adják a sötét háttér kontrasztjában.

Tomasz Piars absztrakt képeire a dimenziók és formák ütköztetése, a vibrálás, a folyamatos mozgás és dinamika jellemző. Legújabb sorozata egy olyan “Szimulált valóság”, amelyben nem a valóságban létező struktúrákat ültet át saját vizuális képterébe, hanem egy általa teremtett, kitalált rendszert, egy saját törvényekkel működő, mesterséges világot épít. Két- és háromdimenziós, organikus és geometrikus elemei szinte súlytalanul rétegződnek egymásra.

Miksa Bálint alkotásai szabadon elrugaszkodnak a keret adta fizikai adottságoktól, helyette lebegő hatást keltő, absztrakt kompozíciókká válnak. “Képei energiamezők, mely hol robbannak, hol beszívnak, máskor kilöknek, megpörgetnek, elröpítenek. Hogy mindezt elérje apró ecsetvonások ezreit viszi fel a képfelületre, a színes kis gesztusok egymás mellé és fölé kerülnek, ezek a struktúrák más-más látványt adnak közelről és távolról. Aztán eljön a születés pillanata, a képek kiszakadnak a burokból, hogy miután kis segítséget kapnak, lebegve találják meg helyüket a világban.” (Nagy T. Katalin)